Bőrműves foglalkozások a himesházi tájházban
Témavezető szakember: János Zoltán, bőrdíszműves
János Zoltán kézműves tevékenységének fő profilja a fogatos lószerszámok, nyergek, kutyafelszerelések készítése. Ezek mellett egyedi megrendelésekre készítek vadász felszereléseket, táskákat, öveket, különböző bőr tokokat. Bármit, ami bőrből elkészíthető. Munkái kivitele általában a megrendelő igényeihez igazodik, de igyekszik tartani magát a hagyományos magyar motívumokhoz, stílushoz.
2000-ben a Nemzeti Szakképzési Intézet felkérte szíjgyártó-nyerges szakértőnek az oktatási rendszer és a szakmai vizsgakövetelmények kidolgozásához. Három éven keresztül fogadta a helyi általános iskola diákjait a nyári tábor keretein belül és tartott számukra egy rövid előadást. Úgy látta, a gyerekeket érdekelte a szakma. A harmadik évben lehetőség nyílt arra is, hogy a gyerekek kipróbálják a szakmát, készítsenek maguknak apróbb tárgyakat. A kézműves munka még jobban megfogta a diákokat, felkeltette érdeklődésüket.
Segítő pedagógus: Háyné Poszt Margit
Háyné Poszt Margit himesházi lakos 1995 óta a helyi általános iskola tanítója. Törekszik a 6-10 éves korú gyerekek sokoldalú fejlesztésére szellemi és manuális területen egyaránt. Fontosnak tartja a helyi hagyományok, szokások és mesterségek megismertetését a diákokkal és felkelteni bennük az igényt, hogy a kapott ismereteket mindennapi életük részévé tegyék.
Szívesen vesz részt a bőrműves foglalkozások lebonyolításában. Édesapja és apai nagyapja a mohácsi Bőrgyárban Tímárként dolgoztak a gyár megszűnéséig. Gyerekként sokszor állt nagyapja mellett a hátsó udvar léckerítésére terített nyersbőrök kikészítése közben. Tapasztalata szerint a mai gyerekek ugyanolyan fogékonyak a bőrös szakmák iránt, mint annak idején ő volt.
Beszámoló a bőrműves foglalkozásokról
Az ember az első vadak elejtésével megteremtette a bőrműves mesterségek alapanyagait. Az idők folyamán a bőrök feldolgozása és felhasználása óriási fejlődésen ment át. A diákok szerteágazó ismereteinek pontosítása, bővítése, rendszerezése igazi kihívás volt, amiben nagy segítséget nyújtott az internet. A különböző bőrös mesterségek életszerűvé tételét irodalmi szemelvények segítették ( Méhes György: Kolozsvári milliomosok, Mikszáth Kálmán novellái, Móra Ferenc írásai ) . Az összegző foglalkozáson a gyerekek elméleti tudásukról különböző feladatokban adhattak számot ( feladatlap, Villámkérdések, Szerepjáték, Távolba nézés, Szóbeszéd, Lista, … ) . A jó hangulatot a mesterségekhez kapcsolódó dalok biztosították.
Bőrművesség Himesházán
Habár az 1936-os adatok alapján akkoriban még két szíjgyártó mester is dolgozott a faluban, az elmúlt időkben a szíjgyártás, bőrművesség helyi tradíciókkal nem rendelkezett. Élt ugyan korábban a faluban szíjgyártó mester, de ő főállásban Pécsett dolgozott. Helyben csak kisebb munkákat, javításokat vállalt. Voltak más, rokon szakmával rendelkező mesterek, akik a helyi TSZ-ben a lószerszámok, gépszíjak javításával foglalkoztak. János Zoltán fiatal kézműves tevékenysége révén éledt újjá ez a szakma Himesházán. Ám a műhelyében készülő termékekről nem lehet megállapítani, hogy helyi jellegzetességgel bírnak, mivel ilyenről nem beszélhetünk. Jellemzően fel lehet ismerni a termékekről, a termékek kivitelezéséről az egyes szakmabéli mesterek keze munkáját. Helyi jellegzetességről nem tudunk beszélni, mivel a magyar szíjgyártók országszerte ugyanazokat a lószerszámokat készítik, különbség csak a kivitelezésben adódik. Vannak természetesen különböző stílusú lószerszámok a magyar hagyományban, de azok egyedivé és hagyománnyá válását csak nagyobb tájegységek, városok, illetve főnemesi családok érték el. Ilyenek a „debreceni-hám”, „mezőhegyesi lószerszám”, cseklészi (Esterházy) hám stb. A sportcélokra gyártott lószerszámoknál elkerülhetetlen más országok stílusjegyeinek átvétele is, így fordul elő, hogy alkalmaznak német, belga, holland stílusjegyeket is.
János Zoltán úgy gondolja, hogy hosszú távon a szakma életképes lehet, de csakis akkor, ha a szakma művelője ragaszkodik a kiváló minőségű termékek előállításához. Nem alacsonyodik le és nem próbál versenyezni a jelenlegi piacot uraló olcsó pakisztáni, indiai, kínai termelőkkel. Tevékenysége során számtalanszor bebizonyosodott már, hogy a minőségi munka előbb vagy utóbb kivívja a maga elismerését. Manapság nehéz idők járnak és az emberek természetszerűen az olcsóbb termékek felé fordulnak, de még így is vannak, akik hajlandóak megfizetni az esetlegesen magasabb áru, de minőségi kézimunkát. A véleménye az, hogy kilábalva a gazdasági válságból ez még inkább így lesz.
