Himesháza lakossága a helyi néphagyományok megőrzésére törekszik, ezek elsősorban a katolikus ünnepekhez, jeles napokhoz és az emberek életének fordulópontjaihoz kapcsolódnak. Az ünnepi rendezvények az egész falut megmozgatják, gyakran példát mutatva az önzetlen közösségért végzett munkára. A mindennapokban megélt hagyományok biztosítják a viselkedési és erkölcsi normák átadását. A magas színvonalú német nemzetiségi oktatáshoz való ragaszkodás, a hagyományos rendezvények megszervezése, a német nemzetiségi tájház megteremtése és megőrzése, a felnőtt és nyugdíjas kórusok a népdalkincs megőrzésére törekvése, a néptánc (magyar és német) és az egyházi kóruséneklés oktatása, a kézműves mesterségek gyakorlása, mind ezt bizonyítják. A kulturális örökség épített, tárgyi, nyelvi és zenei emlékeinek gazdagsága adják Himesháza egyedi arculatát.
Himesházán a kézművesség mindig is a mezőgazdaság kiegészítő tevékenységeként volt jelen, elsősorban a helyi és környékbeli igények kielégítését szolgálta. A kézművesség alapvetően a német nemzetiségi hagyományokra épül, mivel az iparosok mentesültek a kitelepítés alól és a betelepülők között kevés volt a kézműves.
A fennmaradt adatok szerint 1936-ban 38 kézműves volt Himesházán. 8 szabó, 5 borbély, 5 kovács, 3 asztalos, 7 cipész, 3 takács, 2 bognár, 2 szíjgyártó, 2 bádogos, 1 kádár űzte az ipart akkoriban a faluban. Ebből is látszik, hogy elsősorban helyi önellátásra, ruházkodásra és a mezőgazdasági munka kiszolgálására volt igény a faluban. Az iparosítással a legtöbb népi mesterség hanyatlásnak indult, de egyes kézműves hagyományok máig is élnek a faluban.
